KÖNYVTÁRUNK TÖRTÉNETE

Könyvtárunk létrejöttének előzményeit a 19. század második felében kell keresnünk. Az első nyomok az evangélikus olvasóegylethez vezetnek, melyet 1870-ben hozott létre Szente György tanító az alsóbüki iskolában. Később önálló épületbe költöztek, ahol a gazdakör és a dalárda is helyet kapott. Biztosították a hírlapok helyben olvasását, és a lassan gyarapodó könyvállomány kölcsönzését a három Bük evangélikus lakói számára. A nagyközség minden lakója számára kölcsönző népkönyvtárat, a századelő valamelyik évében, Hajas Kálmán evangélikus kántortanító alapította meg. A könyveket a községházán helyezték el. A kölcsönzést kezdetben a tanító úr, később a jegyzőség dolgozói végezték. A 20-as évek második felében a könyvtárosi teendőket Csonka Kálmán gazda és községi esküdt vállalta el. Az ő lakásába költözött a gyűjtemény Felsőbükre. Ott is működött a 40-es évek második feléig. A középbüki falurész könyvtári ellátását az 1908-ban megalakult Büki Iparos Kör könyvtára látta el. Ez nyilvános könyvtárként – a Lökkös-vendéglő különtermében működött. Utolsó könyvtárosa Galavits János volt.

A 40-es évek végére Bükön is megszüntették az évtizedek óta működő egyesületek többségét. Az evangélikus ifjúsági ház nagytermét a mozi bérelte ki, kistermében pedig 1951-től közkönyvtár üzemelt. Ugyanebben az évben a Felsőbükön működő gépállomás egyik helyiségében is létesítettek még egy könyvtárat.

Az 50-es évek második felében Tóth Gyula tanácselnök és Horváth Béla VB-titkár irányította testület felépítette a művelődési otthont. Mindez több évi községfejlesztési adóból, megyei támogatással és a lakosság társadalmi munkájával valósult meg. A közkönytár az 1959. augusztus 23-án felavatott létesítmény egyik öltözőjébe költözött az ifjúsági házból. Vezetését Czuppon Béla tanártól Antalovits Gyula tanár úr vette át. A könyvtár  1962-ig a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár letéti könyvtáraként működött. Az önállóvá váló községi könyvtár az "Egy község, egy könyvtár" elv alapján gyűjteményében egyesítette a gépállomási közkönyvtár, valamint a Büki Iparos Kör, továbbá a Büki Vegyesipari Szövetkezet és a Büki Földműves Szövetkezet könyvtárának állományát is. A művelődési otthon 1964/65-ös bővítését követően az akkor 3 ezer kötetes könyvgyűjtemény 54 négyzetméteres helyre költözhetett. A falusi mintakönyvtárként üzemelő intézmény állománya a szekrényekből szabad polcokra került. Itt már helyben-olvasásra is alkalmas terület állt rendelkezésére. Beiratkozott olvasóinak száma 1965-ben meghaladta az évi 500 főt. Forgalmi adatait tekintve az Antalovits-család évtizedei alatt végig a megyei élmezőnyben volt. Ehhez Gyula bácsiék szakértelmén és szakmaszeretetén kívül az is hozzájárult, hogy az iskolának a 80-as évek végéig nem volt megfelelő könyvtára.

Míg másutt a TV-korszak és egyéb tényezők hatására csökkent a beiratkozott olvasók száma, s némileg a forgalom is, nálunk a törzstagságból fogyó bükiek helyett üdülővendégek iratkoztak be a községi könyvtárba. A gyűjtemény fokozatosan gyarapodott, s a 70-es évek közepétől egyre zsúfoltabbá vált. Raktározás céljára kapott néhány szekrényt a művelődési ház öltözőjében, de alapterület-bővítésre a 90-es évekig nem került sor. A gyógyfürdője révén egyre nagyobb idegenforgalmat lebonyolító és dinamikusan fejlődő Bük, 1981-ben kapta meg a nagyközségi rangot. 1982-től lehetőség nyílt az eddigi tiszteletdíjas könyvtárosi státusz főállásúvá fejlesztésére. Az akkor már 70 évén is túl járó Gyula bácsitól néhány hónapra Udvardy László vette át az intézményt. 1982 augusztusától 1984 júliusáig napi 4-4 órás munkaidőben újra Gyula bácsi és felesége, Ili néni látta el a könyvtárosi teendőket.  Ezután Major Ágota két éve következett a könyvtár élén. Munkája nyomán az olvasók száma és a forgalmi adatok elérték a korábbi évek átlagát, s a rendezvények száma is emelkedett. Távozását követően  Kurucz Lászlóné lett a könyvtáros. A központi fűtés  szerelési és festési munkák miatt az intézmény egyre többet volt zárva. Zsúfoltsága egyre elviselhetetlenebbé vált. 1987-89-ig Markó Tamásné látta el a könyvtárosi teendőket. 1989 októberében Sági Ferenc vette át az intézmény irányítását.

Az 1990 őszén megalakult, a korábbi tanácsnál jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodó önkormányzat első feladatai közé sorolta a könyvtár bővítését. Így az 1991-ben klub és iroda hozzácsatolásával 95 négyzetméterre bővült az intézmény alapterülete. A következő években a régi polcok kicserélésével és a szőnyegek vásárlásával a korábbinál otthonosabb körülményeket sikerült biztosítani az olvasóknak, majd 1993-ban megkezdődött a videótár kialakítása és működtetése.

A büki önkormányzat 1992-ben Szabó József helytörténész hagyatékának és Bernáth Lajos fürdőtörténeti dokumentumainak megvásárlásával biztosította a helyismereti gyűjtemény megteremtését, gondozását. Folyamatosan gyarapodó állományát egyre többen használják ma is, főként a középiskolások, a felsőoktatási intézmények hallgatói, a helyi kutatók.

1998-ban a mai épület teljes felújításával és bővítésével a könyvtár alapterülete 170 négyzetméterre növekedett. Olvasótermet, raktárat és irodákat is kialakítottak. A „közös fedél alatt” működő három szakterület integrálására 2000-ben került sor. Így a művelődési központ, sportközpont és könyvtár egy intézményként folytatta, folytatja ma is kultúra-, tudás- és sportközvetítő tevékenységét. Az önkormányzati forrásokat kiegészítve, a folyamatos pályázati aktivitással tudják biztosítani a könyvtárfejlesztést, a szolgáltatásbővítést, a megújulást. 2008-ban Sági Ferenc nyugdíjba vonulását követően, a könyvtári szakterület irányítását Haramia Mónika végezte.

2012-2014. évi pályázati fejlesztések eredményeként megújult a könyvtár gyermekrészlegeének belső környezete, ahogyan a fogadótér is új kölcsönző pultot kapott. Atz olvasótermi székek cseréje is megtörtént.

Napjainkban Haizler Lászlóné, Markó Tamásné a központi könyvtárban, míg Németh Istvánné a fiókkönyvtárban áll az olvasók, könyvtárhasználók szolgálatára.

Sági Ferenc: Rövid büki könyvtártörténet. c írásának felhasználásával (Büki Újság, 1999.szeptember 28.)