Lackfi János kortárs író, költő, aki számos irodalmi díj birtokosa ily fiatalon, 45 évesen. Alkotói termékenységét eddig megjelent harminc könyve is jelzi, ám amire ennél is büszkébb lehet, hat gyermeke és három unokája. Gondolom, az első hallgatóságot mindig ők biztosítják. Kipróbálja rajtuk írásait?
Természetesen. Nagyon sok könyvemre rá lehetne írni: gyerekeken tesztelve. Volt, amikor az ötletet ők adták, én pedig a magam tudásával és eszközeivel versekké formáltam. A gyerekek ugyanis hihetetlen ötletgyárak. Készült azonban olyan meseregényem is, amelyet fejezetről fejezetre olvastam fel esténként, majd gyermekeim reakciótól függően írtam át. Fontos, hogy a könyv tényleg azoknak szóljon, akiknek szánta az ember.
Az iskolai tankönyvekben is előfordulnak versei. Tanári pályafutása – mondhatjuk – így is továbbél. Milyen érzés ez a népszerűség?
Részben aggasztó. Hiszen, ami tankönyvben van, az kötelező. Ami kötelező, az gyanús, s nyilván nem mindenkinek tetszik egyaránt.  De nagyon jó visszajelzések jönnek. Érdekes ez az internet teremtette közvetlen világ. Gyakorta előfordul, hogy kapok diákoktól egy-egy levelet, hogy „figyeljé, miről szól a…”. Beviszik az órára, amit válaszul küldök, s magam pedig kíváncsi vagyok ilyenkor, hogy mi a reagálás erre az élő kapcsolatra, az élő költészetre.
A városi könyvtár vendégeként nem csak verseit hozta el a gyerekeknek, hanem színészi képességeit is megvillogtatta a művelődési ház színpadán.  Kell ilyen vénával rendelkezni-e egy olyan írónak, aki évi 100 közönségtalálkozót tudhat magáénak?
Megmondom őszintén, én színpadra készültem, tenorista szerettem volna lenni. De úgy alakult, hogy irodalmár lettem. A mesélés tudománya, olyan ősi, mint a nyomtatás, de még annál is régebbi. S azt gondolom, az irodalom jól jár azzal, ha azok a szerzők, költők, írók, akiknek van egy kis érzékük, nem tartják rangon alulinak, hogy igenis megszólítsák a gyerekeket, a felnőtt korosztályt, akihez csak el tudnak érni.
A büki előadásait nevetéssel, nagy közvetlenséggel fogadták a diákok, míg valójában a felolvasott verseiben görbe tükröt állított a fiú-lány kapcsolatok és a mindennapi élet horrorisztikus pillanatai elé. Az elérés sikerült!
(Haizler Lászlóné - Büki újság, XVIII.évf.12.szám)